Ez uncsi lesz, na. De csak magamnak, h. ne felejtsem: íme, így telt a tél.
Paki szülibulija még advent előtt – a szokásos, általam levezényelt, ezredik családi tömegrendezvény sok baráttal és kisgyerekkel. (Kitaláltam egy új játékot, bevált nagyon, máskor is bevethető.)
Aztán hirtelen leamortizálódtam, szokás szerint, mint minden télen. Eleinte úgy néztem ki, mint egy harcos amazon – Lea a bulin az arcomon helyezett el három jól irányzott karmolást, a melleim közt meg hosszú ideig Paki karomnyomait viseltem egy jól sikerült oroszlános játék eredményeként. Aztán a fejem sínylette meg a lóról fejreesést, később a térdemnek lett elege a sok futásból és lovaglásból, így egy ideig sántán kullogtam dolgozni. Ja, aztán elkezdtem átmenni Quasimodoba, bedagadt a szemem, ki tudja, mitől. Aztán meg a fejem. De most már egész jól nézek ki, úgyh. a tavaszt tán még megérem. 🙂
Aztán jött az adventi rendezvénydömping: elsőként csináltunk adventi koszorút a gyerekeimmel, aztán a mézeskalácssütéshez szereztem még pár házbéli kóválygó serdülőt is. Imádom, ah. a nagy lovak belefeledkeznek, és lelkesen versenyt sütnek az ötévesekkel. Az poén. Ádám és Lea kreativitásának köszönhetően egész Mézike család sült ki a végére. A legvége persze megint egy hatalmas birkózássá fajult.
Dédi temetése: 86 éves (bár pár éve még virgonc) apáca volt, igazán senkit sem ért váratlanul. Kicsit nosztalgiáztam a fiatalkori, idilli falusi képeit és a csodaszép horgolt terítőit rendezgetve, de aztán a saját nagyanyám jutott eszembe, aki a régmúlt időkre vonatkozó lelkes vinnyogásom mindig azzal hűtötte le, h. „nem volt nekem olyan fejes életem, kislányom!”.
Mindenesetre a tor jó volt, kiélhettem a közösségi élettel kapcsolatos igényeimet, jöttem-mentem, rendezkedtem a faluban. A végén még meg is dicsért az egyik távoli rokon, h. milyen szép, kedves és takaros menyecske vagyok, sejehujahaj,…mondom, jó ott vidéken! 🙂
Betlehem – még éppen hazaértünk a csajok fellépésére a templomba. Fontos volt, mert Lea főbb szerephez jutott (a korral jár- katolikusoknál csak szigorúan kinövés útján csíphető meg egy-egy jobb szerep, bezzeg a konkurenciánál bárki beesik hittanra, örülnek, és minimum három király.. Ha kétszer megy, már Mária 🙂…mindegy, ez jutott, tavaly még csak gyerek volt a seregletben). És idén már Paki is lehetett kisbirka!! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: